Komoly elvárások mentén   Szuper Leventével, a Vasas HC szakosztály-igazgatójával beszélgettünk a hokis szezonkezdet apropóján.

A szlovén Jesenice elleni bajnoki mérkőzéssel megkezdi szereplését az ERSTE Bank Young Stars League 2016-17-es szezonjában U20-as csapatunk. Kimondva kimondatlanul ez a bajnoki évad már a végső felvezetése a korábban megfogalmazott célnak, a következő szezonra tervezett felnőtt csapat elindításának. Szuper Levente tartalmas és munkás nyáron van túl, de a távlati célok és a klub folyamatos építése hálás feladat. Készen állunk? - Azt gondolom, igen, az edzői stáb, a klubvezetés mindent megtett azért, hogy egy egységes, jó szellemű csapat vágjon neki ennek a nagyon fontos szezonnak – nemcsak az U20-as, hanem minden korosztályos bajnokságban. A Vasas HC megítélése és hírneve egyre erősödik, ezt a folyamatot szeretnénk továbbvinni. Mi volt a legnagyobb kihívás az elmúlt hónapokban? - Egy klubnál a felnőtt csapat hiánya rányomja a bélyegét a mindennapokra, leginkább abban, hogy a legfelső két korosztály ügyes játékosait nagyon nehéz megtartani. Függetlenül attól, hogy mi világosan megfogalmaztuk, hogy a 2017-18-as szezonban szeretnénk elindítani egy felnőtt csapatot a bajnokságban. Nem hisznek a célokban a fiatal játékosok? - Általános probléma a jégkorongsportban, hogy inkább magukban nem látják a perspektívát, nem látják magukat a hokiban 5-6-8 év múlva. Sokan összeegyeztethetetlennek tartják a profi sportot a tanulással, a magánélettel, mások a pénzt hiányolják, és az is tény, hogy nem mindenkinek való a profi életmód. Mikor te játszottál, hasonló problémákkal találkoztál? - Mi annak idején örültünk, hogy itt lehettünk, hogy sportolhattunk, hogy minden nap összejöhettünk és együtt lehettünk. A világ változik, ezt tudomásul kell venni, ma rengeteg inger éri a fiatalokat, ráadásul a számítógépen mindent el tudnak intézni, szóval nem egyszerű a feladatunk. Ehhez képest… - Ehhez képest kisebbfajta csoda folytán sikerült együtt tartanunk szinte teljes egészében az U20-as csapatunkat. Nagyon büszkék vagyunk erre, az elkezdett, és Székely-Mádai László és Horváth András edzők által vezényelt munkára. Komoly visszaigazolás nekünk, hogy meghatározó játékosaink pénzzel is járó ajánlatokat utasítottak vissza a nyáron, a Vasas kedvéért. Ezek a srácok nagyon szeretik egymást, és azon túl, hogy látják, mennyire komolyan gondoljuk a klub fejlesztését, még utoljára közösen, együtt neki akarnak veselkedni a bajnokságnak, nyilván egy komoly eredmény reményében. Két éve ezek a fiúk az U18-as bajnokságban a Fehérvárral döntőt játszottak, és csak az 5. meccsen, hirtelen halálban maradtak alul – bennük van, hogy még egyszer megmutatják, mire képesek együtt.                                                                                              fotó: Doba István (archív) Tehát idén az U20-asokon a világ, de legalábbis a Vasas szeme. - Igen, saját magunkkal szemben is komoly elvárásaink vannak. A csapat együtt maradt, és még két magyar származású kanadai játékost, valamint két magyar válogatottat is tudtunk igazolni. Ez erőt ad a mindennapokra, a fiúk motiváltak és bíznak abban, amit csinálnak, amit csinálunk. Mindenki tudja, hogy a majdani felnőtt csapatunkba ebből a keretből, és persze az U18-asból jöhetnek majd játékosok, ez az edzői stáb számára is a munka egyik mozgatója. A játékosok láthatják, hogy egy egymásra épülő rendszer részesei, most éppen a legtetején vannak ők, és jövőre ők maguk írhatják a Vasas történelemkönyvének új fejezetét. Az elődök aranyéremig jutottak a MOL Ligában, mi most újra szeretnénk éleszteni a Vasas „hokiéletét”. Ebben nagyon számítunk a Vasas szurkolói körére is, amelynek vezetőivel nemrég találkoztam. Hiányzik nekik a hoki, szerettek meccsre járni, most jó szívvel ajánlhatom nekik ezt az U20-as bajnokságot is. Nagyon erős és kiegyensúlyozott lesz a bajnokság, öt nemzet nagyon jó csapataival, köztük a miénkkel. A Jégpalota üzemeltetési rendje miatt várhatóan szeptember végéig az edzőpályán játsszuk a meccseinket, később viszont átmegyünk a nagy pályára, és szeretnénk, ha a drukkerek segítségével minél jobb hangulat uralkodna. Mi a játékunkkal szeretnénk partnerek lenni ebben. Húzós volt a nyarad? - Igen, kalandos ez a munka és ez az időszak, rakosgatni kellett a mozaikokat. Egyrészt izgultunk, hogy mennyire tudjuk együtt tartani a csapatot, másrészt a hosszabb távú terveink további megalapozásán dolgoztunk. Egy nagyon tartalmas, szakmai és gazdasági háttéranyagot készítünk az anyaegyesületünk felé, amely a felnőtt csapat elindításának feltételeit összegzi. Nagyon örülünk, hogy a Vasas bízik a jégkorongban, szeretnénk erős bástya lenni a klubon belül. Egy a magyar hokiban egyedülálló vállalati modell felépítésén dolgozunk, szépen haladunk előre: nemrég fogadtuk el az etikai kódexünket és készül az egységes szakmai fejlesztési terv is. Minden ügyes-bajos kérdéssel téged keresnek? - Mindig vannak plusz feladatok, hiszen 16 edző és 240 gyerek része a rendszernek, és hát kapusedzőként is dolgozom, hetente kétszer tartok foglalkozásokat a kicsiknek és a nagyobbaknak is. Mikor elkezdtem a munkát szakosztály-igazgatóként, mindenbe bele akartam látni, szerettem volna, ha minden keresztülmegy rajtam, ma viszont már maximálisan megbízom a munkatársaimban. Nagyon büszkék vagyunk az edzői és technikai stábra, Peterdi Imre érkezésével úgy, érzem, minden láncszem a helyére került, és egyre inkább érezhető, hogy a klubnál mindenki egy irányba húz. Ebben az évben ez most különösen fontos lesz. Milyen Vasasról álmodsz a jégen?   - Azt szeretnénk, ha minden csapatunk egy egységes játékot játszana, hogy beazonosítható legyen a Vasas arculata. Egy kreatív, sokpasszos, a játékosok improvizációs képességét előtérbe helyező, és szórakoztató hokira törekszünk. D.S.